A dombi ibolya

 Rátalálni se könnyű: a dombi ibolya

Bizonyára kevesen tudják, hogy a hazánkban tizennyolc ibolyafaj fordul elő. Ezek között akadnak igazi ritkaságok is, közi tartozik az április első felében virágzó dombi ibolya (Viola collina), amely „speciális” élőhelyen fordul elő. Az apró részletekre fogékonyak lelkét melengeti, szívét dobogtatja e kuriózum megtalálása, úgy is fogalmazhatunk, hogy az ibolyák eszenciája a dombi ibolya. Maga az élőhely is elsőrangú, egy hideg, északi kitettségű sziklagörgeteges, moháktól zöldellő völgyoldalban járunk a Kolska-völgyben Balatonfüred határában. A fehér sással fedett meredek oldal egyik pontján megpillantjuk a viszonylag nagytermetű ibolyát, amelyre jellemező, hogy a tőlevelek szőrösek, főképpen a fonák oldalán. A levelek szíves vállból tojásdadok vagy kerek-tojásdadok, hegyesedők, fűrész-csipkés szélűek, a tövüknél lévő úgynevezett pálhák szőrösek. A virágok sarkantyújának a színe fehér, virága illatos. A dombi ibolya a Dunántúl néhány pontján fordul elő, megyénkben a veszprémi Bekekints-völgy sziklagyepében, az öcsi Kőházveremben, a sáskai Ember-kőnél továbbá a városlődi Fokhagyma-tető északi kitettségű elegyes karszterdejében találhat rá a kiránduló, többek között… A faj előfordulása már sejteti, hogy élőhelyére később is érdemes elzarándokolni, míg a lomkorona nem záródik teljesen, hiszen addig is számos ritka növénnyel találkozhat itt az ember. Hiszen a jó élőhelyen alapszabály, hogy ahol egy ritka faj tenyészik, további különlegességekre is számíthat az ember. A dombi ibolya védett faj, ezért ne szedjük csokorba. Visszatérve a Koloska-völgybe: ha a szemünk már ráállt a növényre, és elsajátítottunk a fontos bélyegeket, akár lent a völgyben az út mentén is beazonosíthatjuk egyedeit, ezen sikerélményen felbuzdulva pedig újabb hasonló élőhelyeken kereshetjük e szépséges ritkaságot… Ehhez kívánok mindenkinek sok sikert!