Wass Albert

"...Korunk paradoxona, hogy magasabbak az épületeink, de kicsinyesebb a

természetünk, szélesebbek autópályáink, de szűkebb a látókörünk. Többet

költünk, mégis kevesebbünk van, többet vásárolunk, de azt kevésbé élvezzük.

Több a szakértőnk, mégis több a problémánk, több gyógyszerünk van, de

kevesebb az egészségünk. Több tervet szövünk, mégis kevesebbet teljesítünk.

Nagyobbak a házaink, és kisebb a családunk, több a kényelmünk, de kevesebb

az időnk. Túl keveset olvasunk, és túl sokat tévézünk, túl ritkán szeretünk

és túl gyakran gyűlölünk. Tudjuk mi a jólét, de azt nem, mi a jól lét.

Éveket adunk az élethez, nem pedig életet az éveknek. Eljutottunk a Holdig

és vissza, de nehezen megyünk át az út túlodalára azért, hogy új

szomszédokkal találkozzunk. A világűrt meghódítottuk, de a belsőnket nem.

Nagyobb dolgokat csinálunk, nem pedig jobb dolgokat. Megtanultunk rohanni,

de várni nem.

Ez a gyors étkezés és a lassú emésztés kora, az egyszer használatos

erkölcsöké és az egy éjszakás tartózkodásoké, a nagy embereké és a kis

jellemeké, a kiemelkedő hasznoké és a sekélyes kapcsolatoké. A kétkeresős

családok, ám gyakoribb válások, a tetszetősebb lakások és a szétesett

otthonok korszakát éljük. Olyan idő ez, amikor sok van a kirakatban, de

kevés a raktárban..."

Wass Albert