A Bhagavad Gíta

A Bhagavad Gíta a védikus irodalom egyik alapműve, a védikus irodalom filozófiájának összefoglalása, eredetileg szanszkrit nyelven. A Mahábhárata című eposz része (a Bhísma-parva könyv 25-42. fejezetei, mintegy 700 vers), de önállóan talán még nagyobb hírnévre tett szert, mint a teljes mű. Jelentősége a hinduizmuson belül hasonló mértékű, mint a keresztény vallásban az Újszövetségé. A Bhagavad Gíta az Upanisadok és a Védánta-szútra mellett az ind filozófia harmadik legfontosabb forrásanyaga. Filozófiai mélységeire nemcsak Keleten figyeltek fel, hanem a nyugati világban is sok gondolkodó nagyra értékelte – például Hegel és Albert Einstein.

A Bhagavad Gíta cím szó szerint azt jelenti: "Isten éneke". Tizennyolc fejezetből és hétszáz szanszkrit nyelvű (négysoros) versből áll a teljes mű, amely több mint ötezer éve örvend köztiszteletnek. A világirodalom egyik legalapvetőbb filozófiai párbeszédének tartják. Öt fő témáról tanít: az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről, az anyagi természetről, az élőlényekről, az örök időről és a különféle tettekről.

Bár a teljes mű összességében egységet alkot és együtt értelmezendő, egyes versei önállóan is megállják a helyüket, mély filozófiai gondolatokat tartalmaznak. Életöröm című könyvünkben – két magyar és egy angol nyelvű fordítást alapul véve – ezeket a filozófiai gondolatokat közvetítjük, nem mindig szó szerint idézve, de tartalmilag helytállóan, oly módon, hogy bármely vallású ember számára üzenetet hordozzon.