Újabb kuvik költőhely

Siker után újabb siker! Ma egy kuvik (Athene noctua) költőhelyre bukkantam, amelyet a köpetek alapján nagyon régóta használ a bagoly. Egy régi víztoronyban költ a madár. 1952-ben épült, 235 méter mélyről tört fel a kútból a víz. A vasúti sínek mellett ott az átemelő kút, amelyből a gőzmozdonyokba engedték a vizet a szén mellett. A bauxitbányászat után itt is csökkent a karsztvíz színt. Egy 86 éves bácsi (aki kiválóan ismerte a madarakat, 400 könyve van amely természettudománnyal foglalkozik) sokat mesélt a régi életről, aki a régi vasútállomás épületeiben lakik feleségével. Megjegyzem ilyen helyeken is keresem a kuvikot, azaz a régi vasútállomások és kertjei is a kiszemeltek között van. Hiszen ilyen helyen is leletem már kuvikot. Itt a kertjében is találtam erdei fülesbagoly nyomokat, a bácsi látott is baglyot pár éve a lucfenyőfán. A környéken egy hatalmas almás, körtés volt, amelyet napjainkra kivágtak, és amerre csak néztem mezőgazdasági területek vannak. A régi vasútállomás 1850-ben épült, a tetőszerkezet vörösfenyőből készült, facsapolással. 

 Indul a munka!

 A régi vasútállomás, csodálatos a kertje.

 A toronyajtó feletti párkányon számtalan friss kuvik köpet.

 A torony minden oldalán sok-sok kuvik köpet hevert a földön.

 Gőzmozdonyokba ebből töltötték a vizet.

 Régi kút a régi vasútállomáson.

 Kedvenc kiülőhelye a kuviknak.